Jó egy hete (vagy még több) szinte minden nap olvasni lehetett a japán cég második full-frame-es gépéről az állítólagos D700-asról. A blogok és portálok lehoztak egy-egy újabb kémfotót, aztán másnap bebizonyították, hogy csak photoshop-maszatolás az egész. Ma reggel azonban a Nikon véget vetett a mismásolásnak, és bejelentette új gyermekét a nagyérdeműnek. Szerény személyem egy D80-as masina boldog és elégedett tulajdonosa, idestova több mint egy éve. Ez alatt sikerült belsőséges viszonyt kialakítanunk, de fogalmazhatunk úgy is: kapcsolatunk felhőtlen és gyümölcsöző. Természetesen fél szemmel mindig is kacsintgattam a nagyobb modellek felé (D200, majd D300 és félve írom le: D3), azonban hogy ne rugaszkodjam el nagyon a földtől és a realitásoktól, a következő egyezményre jutottam saját magammal: addig a pontig, amíg a fotografálás csak kedvtelés és nem pénzkereseti lehetőség: marad a D80. Azonban gyarló az ember - álmodozni pedig nem bűn, úgyhogy essen pár szó a legújabb családtagról!
Ahogyan korábban már említettem, a D700 a cég második full frame-es gépe, így pont akkora felületen garázdálkodhat a beérkező fény, mintha 35mm-es filmterkercsre dolgoznánk. A fotózással (még) be nem oltott olvasók bizonyára legyintenek ilyen csöppnyi különbségeken, egy vérbeli fotós azonban lelkesen bólogat velem egyetemben. A nagyobb lapkához nagyobb kereső dukál: ha keresztül nézel rajta, majdnem akkora képet látsz, mint a nagytesóén (a D3-as nézetének 95%-a: az eredeti kép 0,72 helyett csupán a 0,7-szeresét); de hogy még a százalékokon rugózhassunk egy kicsit, feltétlen leírom, hogy a csúcsmodell nagyjából 20%-al testesebb a D700-nál. Ha megfosztjuk az akkumulátortól, memóriakártyától és lencsét sem passzintunk az elejére, még éppen egy kiló alatt maradunk, ami a súlyát illeti - ez azonban senkit sem hat meg, hiszen így lehetetlen használni a gépet.
Úgy is fogalmazhatunk, egy D3-as szívével, és egy D300-as testével jött világra a kicsike - és valóban! Megkapta a 12 megapixeles fullframe (FX) érzékelőt a nagyobbik őstől, a kisebbik szülőtől pedig kecses vonalakat örökölt. Ezzel a húzással a Nikon betömte azon fogyasztók száját, akik sokallták a D3-as nagyágyú borsos árát, de a D300-nál többre van szükségük; vagy legalábbis ezt hiszik. Valós és komoly veszélyt jelenthetett a cégnek a nagy rivális (a Canon) EOS 5D-je, amely a D3 árának a feléért kínált full frame érzést - természetesen kompromisszumokkal, hiszen a két modell nem egy kategória. Azt hiszem nem tévedhetek nagyot, és biztosan kijelenthetem: a D700 egyértelmű és nyílt hadüzenet a Nikon részéről az 5D gyártójának.
Természetesen vannak különbségek mind a D3, mind a D300 tekintetében, egyrészt a Nikon mérnökei sem ülnek a babérjaikon - a fejlesztés nem állhat meg; másrészről viszont ha túlságosan nagy lenne az azonosság a magasabb kategóriás modellel, ki venné meg amazt? Perpillanat ami nekem szemet szúrt, az az 51 pontos 3D-s fókusz-követéssel feltúrbózott AF-szenzor és a D300-ból már megismert (és a D3-ból hiányolt) érzékelő-tisztítás. Ami viszont meglepő húzás volt a Nikon részéről: ez a modell az első a cég professzionális kategóriájában, amely beépített vakut kapott. Canonos barátom már a D80-asom vizslatása során is felhúzta szemöldökét - pedig nincs mit szépíteni, azt a vázat még az igényes hobbystáknak szánja a cég. Noha vaku került a váz tetejére, a két CF-foglalatból csak egy jutott a D700-nak (szemben a D3 dupla foglalatával, mellyel szimultán két kártyára is írhat a gép) és a zárszerkezet sem annyira robosztus, így csupán fele annyi elsütést garantál a gyártó (szemetek!).
A D700-as az ígéretek szerint 2.999 USD-s áron kerül bevezetésre, amely lehet sok is, kevés is - attól függ, honnan nézzük. Azoknak a professzionális fotósoknak, akiknek a D3 elérhetetlen, bizonyára jól cseng az a háromezer dolláros summa, és ne felejtsük el, a Canon modelljére is hasonló árcimke kerül. A magam félék viszont háromszor is meggondolják, érdemes-e lenullázni a bankszámlát emiatt a minden kétséget kizáróan csodás masináért.
Ha bővebben érdekel a téma, olvasd el a hivatalos magyar oldal bejelentését itt, de ha birtokában vagy az angolszász nyelv ismeretének az eredeti bejelentéssel jobban jársz!
Nem mehetünk el szó nélkül egy másik bejelentés mellett sem, amely a professzionális vaku-vonal megújulásáról szól az SB-900 személyében! A szerző azonban szándékosan nem foglalkozik a portékával, melynek oka prózai: egy nagyon jó barátja a napokban vásárolt be az imént megnevezett vaku elődjéből; bocs cimbora, ennél többet nem tehettem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése