Könyvszüret!

Imádom Nick Hornby könyveit - sok-sok más favorit mellett az Ő stílusa áll legközelebb hozzám, fogalmazhatnék úgy is: Vele azonosulhatok csak igazán, míg mások sorait jobb esetben csak befogadom és feldolgozom. A felkapottabb könyvek (a Pop, csajok, satöbbi, vagy az Egy fiúról megvolt?) mellett ugyanúgy faltam a mélyebb gondolatokat szántó Hogyan legyünk jók? c. remekművét, mint a popzene Hornby-féle gyöngyszemeit felvonultató 31 dal lapjait, vagy novella-válogatását. Bevallom őszintén, egy könyv azóta sem található meg a könyvespolcomon, ez pedig a Fociláz volna. Remélem nem kell hozzá sok magyarazátot fűznöm, miért kerülte el érdeklődésem éppen ez a mű! Mint ahogy semmi sem lehet tökéletes, kettőnk képzeletbeli barátsága sem bontakozna ki minden téren, így a fociról egészen biztosan nem születne közös eszmecsere kettőnk részéről. Sokkal inkább azonosulhatok azzal az urbánus, modern és olyannyira érzékeny Hornby-val, aki ugyanolyan szenvedéllyel veti bele magát a mindennapokba, mint amilyen vehemenciával képes írni egykori szerelmeinek készített válogatás-kazettáiról, Kurt Cobainről, vagy a magunkfajták szánalmas kudarcairól, melyeket a nyárspolgárrá válás elől menekülve szenvedünk el. Nick Hornby nem átlagember, bár sokan annak gondolhatják azok közül akik nem veszik a bátorságot, hogy közelebbről is megismerkedjenek Vele. Pedig oly' szívesen mesél Magáról, múltjáról, életfelfogásáról, boldondériáiról és gondolatairól, melyeket sikeresen menekít át futó korszakokon, divathullámokon, s olykor konkrét évtizedeken keresztül. Ha valaha lesz egy fiam, egész biztosan azzal kezdem majd felnőtté válásának útját kikövezni, hogy kezébe nyomom a Pop, csajok, satöbbi-t /Nick, ha ezt most olvasod, van még egy pár jó éved felülmúlni önmagad - ígérem igyekszem addigra felnőni/!

Annyi mindenben hasonlítunk legbelül - így igazán kár lenne leragadni a focinál! Rob kudarcra ítélt kapcsolatai lehetnének akár az enyémek is, s mint ahogy az Egy fiúról főhőse, Will én is büszkén hirdethetném az igét: "Man is an island"! Néha szenvtelen szemlélőként, olykor enyhe cinizmussal és óriási öniróniával boncolgatja a mai kor egy oly' különleges férfitípusát, melybe én is sorolnám szerény személyem. Ez azonban ne riasszon el senkit, mivel mindezt olyan könnyed, szórakoztató, ám világos formában teszi, melyről egyelőre én álmodni sem merek!

Mint ahogy azt sem gondoltam volna legmerészebb álmaimban sem, hogy sikerül két legújabb könyvéről is lecsúsznom, s - szégyen ide vagy oda - egy hírlevélben kellett értesülnöm a magyar kiadásról! A keserű szájíz mellé azonban boldogsággal teli izgalom kerül - pont mikor az utolsó oldalt olvasod egy könyvéből - hiszen két újabb Hornby-kötet várja, hogy birtokba vehessem őket. Haladjunk csak szépen sorjában!

BETONCSÓK (SLAM)

A tizenhat éves Samről szól a történet, akinek mindene a gördeszka és azért már a lányok is érdeklik. Az anyukája mellesleg egy harminckét éves bombázó - vagyis tizenhat éves korában esett teherbe, természetesen véletlenül, és ezzel alaposan el is rontotta az életét...

Aztán Sam összejön a vele egyidős, gyönyörű Aliciával, s megtörténik, aminek itt az ideje: az első szexuális kaland. Csakhogy ez a kaland... na igen, ugyanazzal végződik, mint annak idején Sam anyukájánál.

Egy szóban összefoglalva: csemege! Újabb Hornby-gyöngyszem, melyben egy Tőle teljesen szokatlan karakterbe bújva mesél, méghozzá olyan hitelesen, hogy az embernek hirtelen kételkedni támad kedve a szerző kilétét illetően. Határozottan tetszik a témaválasztás, úgyhogy attól tartok ezzel a kötettel kezdem majd a sort! Ha tetszett a Hogyan legyünk jók, ezt se hagyd ki, véleményem szerint kizárt, hogy csalódni fog bármelyikönk is!

VÁJTFÜLŰEK BRANCSA (THE COMPLETE POLYSYLLABIC SPREE)

Nick Hornby huszonnyolc hónapon át írt egy rovatot egy amerikai irodalmi folyóiratba, a Believer-be arról, "amit éppen olvasott". Most, kötetbe gyűjtve, egy könyvrajongó, sőt könyvimádó vallomásaiként tárulnak elénk ezek a cikkek.

Egy professzionális olvasó életét követhetjük nyomon több mint két éven át, aki annak ellenére választotta ezt a pályát, hogy babakocsi áll az előszobájában, szezonbérlete van az Arsenal-stadionba, és ígéretes rockegyüttes ad koncertet a helyi kocsmában.

Erre a kötetre nem vesztegetnék túl sok szót, no nem azért mintha bármi bajom is lenne vele, ellenben ha Hornby munkássága még ismeretlen Számodra, fogadj el egy jótanácsot és légy oly' jó, hogy megígéred: nem ezzel a könyvvel kezded az ismerkedést! Ugyanakkor számomra kedvesek azon könyvei is, melyekben lelkes értekezéseket folytat - legtöbbször persze a zenéről, de közvetve az egész nyomorúságos életről - olykor önmagával, olykor önmaga ellen. Egy-egy fajsúlyosabb fejezet után pedig ahogy kedvenc matematika-professzorom mondta, volt: érdemes kiülni a gondolatok partjára!

Hétfő, hajnali három - új hét, két új könyv, két új ígéret. Köszönöm Nick! :)