Inspiráció

Mivel a blogom címe "Hétköznapok", ezért volt egy olyan megállapodásom önnön magammal, hogy hétvégén nem írok bejegyzéseket. Most mégis kivételt teszek, egyrészt mert ma dolgozom - így a mai nap számomra éppen olyan hétköznap, mint Neked a hétfő, vagy mondjuk a szerda - másrészt mert mostanában nem született annyi bejegyzés, mint szeretném - márpedig ez pedig nincs rendjén.

Amiről írni fogok az nem más, mint az a megfoghatatlan, láthatatlan valami, amely nélkül nem létezne az a rengeteg jóság, amely miatt érdemes felkelnünk nap mint nap. Arról az érzésről, a késztetésről, kényszerről, vagy sugallatról - nevezd aminek csak akarod - mely minden egyes cselekedetünkre, minden egyes alkotásunkra rányomja bélyegét. Ha pedig éppen nem csinálsz semmit, és az égvilágon semmihez sincs kedved, nos az inspiráció fog kirángatni a gödörből. Mi az inspiráció forrása? Minden, és semmi egyszerre. A boltban nem kapni inspiráció-bogyót, nem készül belőle karamellás szelet, sem cukormentes üdítő. Mégis korlátlan mennyiségben rendelkezésünkre áll, ha tudjuk hol keressük és hogyan húzzunk hasznot belőle. Hiszem, hogy minden ember többre hivatott annál az önként vállalt rabságnál, melyet monoton és látszólag értelmetlen munkája jelent, melyben az a legszomorúbb, hogy többségünk valóban önként, ha nem is dalolva zárja magára cellája ajtaját reggel nyolctól délután négyig. Hiszem, hogy mindenki tehetséges valamiben, legyen szó a zenéről, a festészetről, lakberendezésről vagy akár egy csésze kávé elkészítéséről. Igen, jól olvastad, a kávéfőzést is lehet művészi szinten űzni, sőt had kérdezzem meg: érdemes másképpen? Vajon hogy indulnának a reggeleim, ha Francesco Illyt nem inspirálta volna semmi, hogy megalkossa minden espresso-gépek atyját? Mi lett volna, ha megelégszik azzal a kávéval, amit mindenki más iszik? Az öreg Francesco-t a pocsék kávék sarkallták kisérletezésre, fejlesztésre és nézd meg, hová jutott: nincs olyan ország a Földön, ahol a koffein-dinasztia neve ne jelentene egyet egy csésze kompromisszumok nélküli feketével.

De mi inspirálja a hozzám hasonló, kevésbé jelentékeny fickókat? Szerencsére az Illy-kávén kívül van még mit felsorolni. Inspirálnak a hitvány emberek, egyfajta élő iránytűként, hogy tisztán lássam a szociológiai fertő ellenpólusát, s hogy nem tévesztettem még irányt - egyszóval, hogy jobb ember lehessek. Inspirálnak Jamie Oliver kajái, mert Ő mindig lazán veszi az életet és az étkeket - szeretném hinni, hogy (ebben) hasonlítunk egymásra. Inspirál egy szép festmény, gyönyörködtet, érzésekkel telít el. Felhevítenek vagy éppen lehűtenek a színek, ötletekkel látnak el a vonalak - így lehet napsütést varázsolni akár egy borongós, esőáztatta délutánon is! Inspirálnak mások fotói, irígységgel töltenek el, alkotásra sarkallnak - mert nálam akkor jó egy fotó, ha bizsergő érzést keltenek az ujjbegyeken, mert nincs a kezem ügyében a gépem, ha azonnal meg szeretném csinálni én is azt a képet, úgy ahogy én gondolom, ahogy én látom. Mondanom sem kell, a legjobb képek az ilyen ellesett kompozíciók újraértelmezése közben születnek. A végeredménynek persze már semmi köze ahhoz, amit az alkotó örökített meg, s éppen ez a legjobb a dologban. Inspirál az a lány, aki az előbb még olyan csúnyán grimaszolt, most pedig a legszebb mosolyát vette elő, csak nekem. Többet is adhatna a mosolyból, cserébe lemondanék a grimaszokról - így ösztökél engem arra, hogy jó legyek; szándékosan vagy sem, ezt sajnos csak Ő tudja. Inspirálnak embertársaim, akik másképp élnek mint én, követendő vagy éppen kerülendő példát állítva elém. Inspirálnak a véletlenek, melyek a legjobb ötletekhez vezetnek, legyen szó egy új algoritmusról, egy remekbeszabott fotóról, vagy egy hétköznapinak, jelentéktelennek tűnő mozdulatról, gondolatról, amely később bebizonyítja, korántsem volt az.

Bár hétköznapi vagyok, egyszerű és jelentéktelen - nem fűződik a nevemhez szabdalom, nem alkottam ügyes kávégépeket, kiállításom sem volt még és szakácskönyvet sem írtam - nem keseredem el, míg időm és nagyravágyásom el nem apad. Idővel ugyan olyan jól nem állok, mint inspirációkkal - de mi ez, ha nem éppen a legnagyobb késztetés, amit az élettől kaphatok?