Dark roast dupla, ismét

Ma teljesítettem a magammal szemben támasztott első számú követelésemet és kimásztam az ágyamból pontban 9.00-kor! Ezt agyam egy közepesen erős zsibbadással honorálta, mely a címben említett kezelés következtében már köszöni szépen, jobban van :)

A tegnap éjjeli testedzés rádöbbentett, mennyire elszoktam a rendszeres mozgástól.. tulajdonképpen nem egészen egy hét leforgása alatt. A gond az, hogy ez általánosságban elmondható mindenről, ami az emberrel kapcsolatos. Minél inkább hanyagolsz valamit, annál nehezebb visszazökkenni a megszokott kerékvágásba. Aztán végülis vagy feladod a dolgot, vagy megerőszakolod magad, majd a harmadik alkalom után azt kérdezed "mi volt ebben olyan nehéz?" vagy "Istenem hogy lehettem ilyen lusta?". Viszont arra jöttem rá, minél több napi rutinnal veszem körbe magam, annál olajozattaban, pattogósabban mennek a dolgaim. Vagy ez csak afféle önámítás lenne, mint amivel a politikusok tömik az ember agyát, amikor látszatsikerekről (amikhez tegyük hozzá vajmi kevés közük van) forgatnak másfél perces propaganda-filmeket?

Látszat vagy valóság, tény, hogy bizonyos napjaim teljesen terv szerint, mondhatni: tökéletesen alakulnak.. máskor meg jobb lett volna fel se kelni. Micsoda közhely, de attól még igaz. Ki és mikor dönti el, hogy melyik napom lesz totális csőd és melyik nem? Ha legalább szólna előre.. akkor fel se kelnék!

A mai napra nincs külön listám, a tegnapról átlapátolt dolgokkal fogom kezdeni, aztán majd valahogy alakul.. mint általában.