Lehetőségek

Az élet a lehetőségek kimeríthetetlen tárháza

 - tartja az elcsépelt közhely. Vajon mennyire kimeríthetetlen? Lehetséges, hogy mindenkinek egy megszabott "lehetőség-keret" áll rendelkezésére, amit aztán vagy okosan fel- és kihasznál, vagy elvesztegeti és ennyi volt..? Megérdemli-e az ember az újabb és újabb lehetőségeket, ha a korábbiakat elszalasztotta?

Másik oldalról viszont, miért kellene bárkinek is kevesebbel beérnie, ha egyszer többre vagy csak másra vágyik? Ha a kínálkozó lehetőség nem az, amivel élni kíván, élni tud? Fülembe cseng nap mint nap: "Öregem, ez egy olyan lehetőség, amit nem szalaszthatsz el.." vagy: "ilyen lehetőség száz évben egyszer adódik, használd ki!". Nehéz észérvekkel szembeszállni ezekkel a tanácsokkal. Hiszen jót akarnak, ők a barátaid - valószínűleg igazuk is van - mégsem nekik kell megfelelni. A forgatókönyv innentől kezdeve ismerős lehet bárki számára, aki már hozott a "józan ésszel ellentétes" döntést. Kimondva/kimondatlanul lehülyéznek, szánakozva csóválják a fejüket barátok, jóakarok és rosszakarók egyaránt.

Kinek tartozunk elszámolással? Másoknak vagy magunknak? Elsősorban természetesen magunknak, ezen felül mindenki döntse el, kit lát el magyarázatokkal! Ilyenkor jó előre fel szoktam készülni a vélemények fogadására, mert ez valahogy ilyenkor mindenkinek természetes. A véleménnyilvánítással egy problémám van csupán: csak akkor értékes számomra, ha kérem - ilyen viszont ritkán van; ebbe most nem is mennék bele bővebben, a téma megér egy külön postot is.

Visszakanyarodva az eredeti gondolatmenetemhez, mire fel a zsibbasztóan rossz érzés belül, elvégre ki mondja meg és mikor, hogy rosszul döntöttem-e? Soha senki sem tudja meg? Fél év múlva, egy év múlva? A legjobb barátomtól fogom megtudni? Vagy egyik reggel a tükör előtt állva azt mondom: "mekkora egy lúzer voltál Tamás, menned kellett volna.."? Bele fogok nyugodni valaha, ha tudatosul hogy rosszul döntöttem? Másrészről viszont kevés nyugtalanítóbb dolgot tudnék magamnak elképzelni, mint a belenyugvást a sorsomba. Amíg dolgozik a késztetés, hogy fejlődjek, keressem az előrelépést, nagy baj nem lehet, bárhogy is döntenék.

Attól tartok elég keskeny a határmezsgye a lúzerkedés és a határozottság között - már ami a lehetőségeink céltudatos lepasszolását jelenti. Csupán egy kérdésem maradt: én melyik oldalon állok?