Ingerszegény Hétköznapok

Az elmúlt pár napban nem írtam új bejegyzést. Magyarázkodhatnék, mintha bármi értelme is volna, de lássuk be őszintén ez senkit sem érdekel - igen, még engem sem. A hét közepén önként száműztem magam a világ elől, így nem igazán mondhatnám, hogy túl sok élmény és inger érhette érzékeny lelkemet. A semmiről írni elég nagy kicseszés volna (hoppá, most éppen mit csinálok?), panaszkodni pedig nem fogok; nem, a Hétköznapjaim nem lesz önsegítő-terápiablog, ez egyszer biztos!

Ha jobban belegondolok, nem is lenne miért siránkozni, ahogy mondani szokás: ha nincs hír, az jó hír. Az elmúlt 3, de igazából csak két nap a rendrakás jegyében telt el, több fronton is. Először is: újratelepítettem a gépemet. Na nem azért, mintha összeomlott volna - Ő sosem tenne ilyet, hisz' pont olyan mint én: nem foglal sok helyet, okos, mindig szép tiszta, nem tesz fel felesleges kérdéseket, csak teszi a dolgát! Mivel egy számítógép (különösen egy almás gép) nem lehet szerény, ezt a tulajdonságot megtartottam magamnak :) Történetesen új, sokkal nagyobb merevlemezt kapott a Kicsike és bő másfél hónap alatt rá is szántam magam a cserére. Sikeresen lepasszoltam minden felelősséggel bíró munkámat, s megmutattam a fotókat is a lányoknak, így nyugodt szívvel söpörtem le mindent az asztalról és kezdtem tiszta lappal a digitális életet az új lemezen. Természetesen lehetőség lett volna egy az egyben áthúzni az egész rendszert amit olyan szépen belaktam már, ám szerettem volna megszabadulni egy csomó kacattól, ami az idők során került hozzám. Az ember időnként igenis áldozza fel a kényelmet és a megszokást a változatosság és a megújulás oltárán - különben még baj lesz a végén!

A temérdek helynek hála alkalmam lett kipróbálni egy csomó mindent, ami korábban a szűkös megabájtok szabta keretek miatt nem jöhetett számításba. Kipróbáltam az Aperture 2-t a Lightroom helyett, felmásoltam pár albumot, amit előtte soha nem hallgattam meg majd nekiálltam összemixelgetni őket a Traktor DJ Studio-val. Persze mondanom sem kell, az eredmény katasztrófális lett, viszont iszonyú jól szórakoztam közben. Miután a cipész rájött, hogy sohasem lesz magyar Fatboy Slim, visszatért a kaptafához és elkezdte apéritif gyanánt fotókkal tömni az Aperture-t. Kedvtelenűl vettem tudomásul, hogy itt sem lesz változás: maradok a jól bevált szerszámoknál, a Lightroom sem tökéletes, de legalább ott már tudom, hol töri a kezemet.

A hátralévő idő nagy részét a monstre fotó-gyűjteményem kigyomlálásával töltöttem - még egy dolog, amire eddig sosem volt sem idő, sem kedv. Szenvtelenűl szabadultam meg korábban sikernek vélt tévedéseim bizonyítékaitól, miközben elégedetten nyugtáztam fejlődési görbém - még ha csak enyhén is - de pozitív lineáritását /holnap pedig elgondolkodom rajta, értelmes-e ez a mondat egyáltalán/. Ismételten hozzáfogtam a képeim akkurátus felcímkézésének, asszerint, hogy hova sorolnám be őket, erre azonban igen hamar ráuntam - ismét. A leveleimet is nekiálltam mappákba szedni és felülbíráltam pár régi szabályt is. Ezentúl kevesebb üzenet fogja közvetlenűl elvonni a figyelmemet a fontos dolgokról és létrejött egy feneketlen, sötét mappa azoknak a (többnyire érdektelen) hírleveleknek, amiket 90%, hogy olvasatlanul dobok a kukába. Halkan súgom meg, hogy pár ember neve is felkerült erre a listára, de természetesen azt nem árulom el, hogy kiké (és nem, nem veszlek le róla).

A rengeteg felszabadult időt pedig arra fordítottam, hogy a barátaimmal chateljek, illetve kétszer kávézni és sütizni is voltam, pofátlanúl hosszú ideig. Mégpedig a produktív idő rovására - ismét.

Rendet raktam magamban, magam után, miközben észre sem vettem és ismét ugyanabban a kaotikus rendszerben élek, mint előtte. Óriási, még kihasználatlan tereket kaptam, ahol kiélhetem magam, mégis letörlöm a képeimet, mint amikor még minden kilobyte számított.

Igazából ott vagyok, ahonnan indultam - nem történt érdemi változás semmilyen téren; s talán így is van ez jól - nem tudom eldönteni. Viszont fel a fejjel, elvégre már péntek van!