Egyáltalán nem biztos, hogy én vagyok a legmegfelelőbb ember egy ilyen fajsúlyú iromány elkészítéséhez, és megelőlegezném a bizalmat olvasóimmal szemben is, s bizton állíthatom, hogy nem tagjai a fent nevezett csoportosulásnak. Ha valami félnótás mégis idetévedne, legalább nem mondhatja, hogy számára nem tartogat semmit ez a blog. Ezt a bejegyzést kifejezetten nekik írtam: az összes antiszociális, öntelt, jellemhiányos, akaratgyenge, hazug, csúsztatós-ferdítős, pszichopata, komplexusos, infantilis, kultúrálatlan, szociálisan és/vagy mentálisan alultáplált, ideggyenge, céltalanul tengődő, másokon élősködő torz lelkületű pszichopata jól figyeljen hát!
Nem tartom magam átlag feletti fickónak a szó egyik értelmében sem, azt hiszem világéletemben kerültem a feltűnést, egyszerűen csak szerettem volna létezni, lehetőleg úgy, hogy ez senkinek se tűnjön fel. Sajnos jó pár ember nem egészen így képzeli a szociális érintkezés játékszabályait és időről időre szabályos ámokfutásba kezd, hogy a hozzám hasonló jóérzésű - és alapjában véve békés természetű - egyéneket kihozza a sodrából és megkísérelje lerántani a szintjére. Még sajnálatosabb, hogy az ilyen emberkék száma jócskán megszaporodott az utóbbi időben és nem úgy tűnik, hogy ez a tendencia a közeljövőben fordulatot venne. Nem erkölcsi tanmesét szeretnék tartani arról, hogyan éljünk harmóniában a többi emberrel, és a "jókarma/rosszkarma" maszlaggal sem fogok előhozakodni, a vallási viták határmezsgyéjét pedig még csak látótávolságon belül sem szeretném tudni. Egyetlen célom az lenne, hogy megszólítsalak benneteket, szánalmas létem mentális és szociális parazitáit, s egy szuszra elmondjam, miért is kapok hasfájást tőletek!
Először is: nem vagy egyedül! Sokan élik mindennapjaikat körülötted, köztük én is. Hagyj lélegzethez jutni minket is. Ha egyedül akarok lenni, hagyj egyedül, ha csendre van szükségem, ne énekelj a fülembe, és ne táncolj az idegeimen az eszetlen fütty-szólóiddal! Ne akarj mindenképpen magadhoz húzni, ha nekem távolság kell! Ne szólj le, csak mert másképp gondolkodom! Vésd jól az eszedbe: az egyik ember szemete akár lehet a másik ember legdrágább kincse is; ne akarj hát megszabadítani a kincseimtől a szánalmas kacatjaidért cserébe!
Másodszor: maradj a helyeden! Tőlem mindenki kap egy frappáns cimkét, ha úgy tetszik (nem tetszik..), kategorizálom a környezetemben lévőket. Ha nem lenne elég világos, a hangsúly azon van, hogy ezt én teszem. Ne próbáld meg magad áthelyezni, nem fog sikerülni és csak rontasz a helyzeteden. Nem kell minden csapatban kapitánynak lenni, amúgy meg ki akar olyan klubnak a tagja lenni, ahova nem hívták meg? Senki, nemigaz? De bizony!
Harmadszor: kösz szépen, de nem veszek semmit! Feltétlenül el akarod mondani a véleményedet velem kapcsolatban? Égsz a vágytól, hogy elláthass végtelenül bölcs tanácsaiddal? Térden állva könyörgöm: ne tedd! Elárulok egy titkot: fabatkát sem ér a tanácsod, semmibeveszem a véleményed, ha csak nem én kértem tőled. Ha még nem tűnt volna fel: igen önfejű fiú vagyok és ami azt illeti, a saját életemmel kapcsolatban igen határozott elképzeléseim vannak. Nem érdekel hát, szerinted hogy végzem a munkám, nem akarom tudni, hogy csajozhatnék hatékonyabban és úgy is én döntöm el melyik ingemben megyek este. Ha pedig mentálisan nem állsz felettem, ne akarj kioktatni; ez még a tanácsok rámtukmálásánál is súlyosabb kategória - különben is, az iskolapadból már réges-rég kinőttünk!
Negyedszer - és ez volna a legfontosabb: ne próbálj meg átvágni, vagy elárulni! Azon kevés tanácsok közül idéznék egyet, melyet végül megfogadtam: "Csak azt cselekedd másokkal, amit viszonzásul kapni szeretnél!". Oly' kevesen szívlelik meg, pedig rém egyszerű szabály - pont annyira, mint én: a vegytiszta, végletekig letisztult tényekhez ragaszkodom; csak semmi csúsztatás, mellébeszélés! Régen megtanultam, hogy az őszinte szó mindig kifizetődöbb, mint az adott pillanatban kényelmesebbnek tűnő hazugságok. Tőlem minden esetben ezt kapod - de ezt is várom cserébe, kivétel nélkül! Ha pedig rajtakaplak, hogy átversz - ugye nem kell a közhely a sánta kutyáról - biztos lehetsz benne, hogy nem lesz második lehetőség. Apró-cseprő dolgokért kár eljátszanod amúgy is törékeny bizalmamat, komoly dolgokban pedig még nagyobb arcátlanság hazudni. Ha nem vagy kibékülve velem, mond meg - egészen biztosan az is elfér a hátamon! Ha tönkretetted a holmimat, szerinted nem veszem észre előbb, vagy utóbb? Szánalomraméltó vajszívemnek hála úgy sem fogom leverni rajtad - tehát mit is akarsz eltitkolni? Amennyiben kötekedni akarsz, állok elébe - de ha ez csak akkor megy, ha többedmagaddal estek nekem, inkább lelépek. Na nem azért, mintha berezelnék, de ha nem tartod magad elégnek egyedül, ha folyamatosan visszajelzésre és utánpótlásra van szükséged, nos akkor ebben a sportban sem leszünk társak.
Töredékét sem soroltam fel annak, ami a szívemet nyomja - de talán egyet értünk - ez is bőven elég volt. Nem vásárolok barátságokat, nem könyörgöm a figyelemért, nem keresem olyan emberek társaságát, akik nem vágynak az enyémre. Ha kicsit odafigyelsz a fentiekre - semmi rendkívülit nem írtam, ha jobban megnézed - lefogadom nagyon jól megleszünk és mindketten profitálni fogunk a másikból. Azonban ha mégsem menne a dolog, akkor sincs semmi baj - én nem fogok toporzékolni, követelőzni és nem dörgölök semmit az orrod alá - csak egyet kérek: te se tégy így! Végezetül pedig ne engem okoljon, aki magára ismer soraimban - cserébe én sem okolok senkit, ha nem tette, pedig kellett volna..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése