Tetszik nem tetszik, az utóbbi időben igencsak megszaporodtak a képregények ihlette filmalkotások a mozik műsorpalettáján. A sznob filmesztéták nyílván még többet fanyalognak majd, a megszállott képregény-pusztítók pedig elégedetten dörzsölhetik a tenyerüket. A hozzám hasonló átlagpolgár pedig hol ide, hol oda kapkodja a fejét az idén nyáron igen intenzíven záporozó képregény-címek hallatán. A közelmúltig leküzdhetetlen előítélettel viseltettem a comic-moviekkal szemben, azonban tehetséges emberek bebizonyították, hogy e műfaj keretein belül is lehet maradandót alkotni. Legutóbb a Wanted kapcsán lelkendeztem olvasóimnak, a Sötét Lovag alcímet viselő legújabb Batman-film pedig már az ajtón kopogtat - s mivel július 18 óta Christopher Nolan második bőregér-mozija csúcsokat döntöget én sem hagyhatom ki az augusztusi magyar premiert. Noha rengeteg csapnivaló és felejthető alkotást is köszönhetünk a "kilencedik művészeti ágnak" (elég megemlítenem a Macskanő című borzalmat), nem árt tisztában lennünk a ténnyel - és most mindenki mondja utánam hangosan - igenis létezik igényes képregény! Egész egyszerűen ezek az alkotások nem jutnak el hozzánk, vagy ha mégis, előítéleteink, no meg jó nagy adag intellektuális sznobizmusunknak hála élből dobjuk félre az efféle műveket. Ezért aztán értetlenül állunk a "képregény-adaptáció" műfaji megjelölés előtt, pedig nem árt belegondolni, mennyire is közeli rokon eme két műfaj. Hiszen ha képzeletben kiragadunk egy-egy kockát bármely mozifilm 35mm-es kópiájából, majd egymás mellé rakjuk azokat, látni fogjuk, nincs is olyan nagy különbség egy comic strip (ilyenekkel leggyakrabban újságok mellékleteként találkozhatsz) és kedvenc filmalkotásunk között: képkockák sorozatát fogod látni mindkét esetben, melyek egy történetet mesélnek el vizuális síkon.
Ha őszinték akarunk lenni, ezen művek túlnyomó része valóban nem rendelkezik túl magvas történettel és híján van a cizellált karakterábrázolásnak is - mindenből csak annyit kapunk, amennyit a műfaj megkövetel. Ezért is szentelek ezúttal kiemelt figyelmet Zack Snyder új filmjének, mely a Watchmen című díjnyertes képregényből táplálkozik. A "díjnyertes" cimke használata olyan mindennapossá vált, főleg ha egy comic-adaptáció érdemeit kell méltatni, hogy mára teljességgel elvesztette a jelentősségét, sőt: az lenne a szenzációs, ha egy film szinopszisában háromnál kevesebbszer szerepelne, egy bekezdésen belül. A most tárgyalt képregény pedig azzal tűnik ki a tucat-darabok közül, hogy rendkívül részletesen kidolgozott karakterekkel operál, s a történet is több, egymást is átfedő rétegből áll össze. Az eredetileg hat részesre tervezett sorozatban a szuperhősök ábrázolásánál szakítottak a korábbi gyakorlattal, s egyiküket kivéve (Dr. Manhatten) mind természetfeletti képességektől mentesen éli hétköznapjait, melybe a megszokottnál részletesebben és sűrűbben nyerhet bepillantást az olvasó. Az alkotók nem titkolt szándéka volt egy olyan művet kanyarítani, amely szakít a hagyományokkal és beint a képregényeket ért előítéleteknek, miszerint azok nem többek gyerekeknek szánt bugyuta firkálmányoknál. Az őrzők világa egy alternatív Egyesült Államokat vetít elénk 1985-ből. A valóságtól elrugaszkodva Nixon immár ötödik ciklusát tölti elnöki posztjában, a társadalom szervers részét képező szuperhősök közbenjárásának hála az USA pedig diadalmat arat a vietnámi háborúban, s bár a hidegháborús bomba bármikor robbanhat, Dr. Manhatten képessegei révén az amerikaiak védelmet élveznek a nukleáris csapásokkal szemben. Másrészről viszont épp ez az ütőkártya fokozza fel a nukleáris versengést és állandóan magas szinten tartja a feszültséget a két nagyhatalom közt; s ha ez nem volna elég, a szuperhőst még az ág is húzza - magánéleti válságok, erkölcsi kétségek gyötrik, ennek tetejébe pedig maga a társadalom rúg bele a legnagyobbat, pont amelynek megóvására tette fel életét.
Snyder nehéz fába vágta fejszéjét a Watchmen kapcsán, hiszen egy nem éppen szokványos, több síkon bonyolódó és kibontakozó történetet visz filmre, mely egy meglehetősen problematikus, rengeteg feszültséget és konfliktust magában hordozó univerzumban játszódik, s ha csak nem akar túlságosan elrugaszkodni a képregény alapjaitól, igencsak le kell térnie a szakma által kitaposott ösvényről. Ha jobban belegondolok, a 300 sem volt egy szokványos képregény-mozi, habár túlságosan összetett sztorival sem rendelkezett, és a szereplők jellemével sem kellett túl sokat bajlódni. A spártaiak heroikus küzdelme azonban így volt a legkontrasztosabb, míg a szokatlan képi világ, a szakadatlan vérfürdő és a videoklip-szerű vágások számomra végképp felejthetetlenné tették a film-eposzt. Tartok tőle, itt ennél jóval többre lesz szükség, az azonban már az első előzetesből is kitűnik, a képi megvalósítással ezúttal sem lesz gond, a rendező hozza a papírformát - vizuálisan egészen biztosan el leszünk kényeztetve 2009 derekán. Mivel a bemutatóig még jóformán egy év van hátra, reményeim szerint az alkotóknak jut idejük a képregény sikereihez méltó filmet összehozni, mellyel talán végképp megváltozhatják a köztudatba égett, még koránt sem pozitív képet a vizuális kultúra kettősének eme különös összefonódásáról. Addig is itt van nekünk az új Batman-film - mert ezt a két hetet már egy lábon is kibírjuk, nemigaz?
Kedvcsinálónak: A Watchmen hivatalos oldala
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése